Bibó István jogász, politológus, szociológus 1911-1979

"A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem."

Ősei apai ágon több generációra visszamenőleg értelmiségi pályát választó jogvégzett mezővárosi református köznemesek voltak, akik Kiskunhalason, elődeik pedig - nagy valószínűséggel - az erdélyi Barátoson éltek.

Édesapja (1877-1935) etnológus, filozófus, könyvtáros, (Kecskeméten született) bölcsészdoktor, előbb Budapesten a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselő, később a szegedi tudományegyetem egyetemi könyvtárának igazgatója volt. Filozófiával, néplélektannal, etnológiával, népműveléssel és könyvtári kérdésekkel foglalkozott. Támogatta a kibontakozó falukutató mozgalmakat. Nagy műveltségű, a közéletben is szerepvállaló, több folyóirat alapítója, szerkesztője, független szellemű tudós.

Édesanyja, Graul Irén tolsztojánus szemléletű humanista autonóm egyéniség, feltehetőleg Elzászból elszármazott, német nevű, a családi hagyomány szerint elzászi francia katolikus eredetű, délvidéki, majd budapesti család lánya, akinek édesapja közszolgálatba lépett. Házasságukból két gyermek született István és Irén.

Graul Irén kisfiával, 1912

Iskolai tanulmányait Budapesten kezdte, majd 1921-től Szegeden folytatta a piarista gimnáziumban, (édesapja Szegeden lett az egyetemi könyvtár igazgatója.) A szegedi tudományegyetemen tanult és szerzett jog- és államtudományi doktorátust, majd habilitált. 1933-1936 között Bécsben, Genfben, majd Hágában ösztöndíjasként folytatta tanulmányait. Nemzetközi és közigazgatási jogot, diplomácia- és politikatörténetet tanult. A jogbölcselet tárgykörben magántanári diplomát is szerzett.

Pályája: Jogi gyakorlatát a budapesti törvényszék fogalmazójaként, a királyi ítélőtáblán és a királyi törvényszéken kezdte, 1938-tól bírósági jegyző, ezt követően az Igazságügyi Minisztériumban, törvényszéki bíró, majd miniszteri titkár, a Márciusi Front programnyilatkozatának egyik szövegezője. 1940-tól a szegedi és a kolozsvári tudományegyetemen, a jogfilozófia magántanára volt.

Családi életében fordulópontot hozott az 1940-ben Ravasz Boriskával, Ravasz László református püspök lányával kötött házassága. A kitűnő pedagógus és történész feleségben emberileg és szakmailag méltó partnert és haláláig hű társat talált. Házasságukból három gyermek született

Ravasz Boriska

Pályája: A német megszállás idején, minisztériumi tisztviselőként menleveleket állított ki. A nyilas puccs után letartóztatták, rövid ideig fogságban tartották, majd kiengedték, ettől kezdve a háború végéig bujkálnia kellett.

1945-ben, Erdei Ferenc felkérésére, mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériumának osztályvezetője, részt vett a közigazgatás újjászervezésében, a választási törvény kidolgozásában. Meghatározó résztvevője volt a választójogi törvény (1945. évi VIII. tc.) és az 1945. november 4-ei választás előkészítésének.

1945-49 között a Nemzeti Parasztpárt egyik vezető politikusa, delegáltja a Jogi Reformbizottságban. 1946-után a szegedi egyetemen alkotmánytani és közigazgatás-tani tanszéken adott elő. A Teleki Pál Intézet és a Kelet-európai Tudományos Intézet kormánybiztosa, elnöke és a Társadalomtudományi Intézet igazgatója is volt.

Bibó István 1948-ban

1950-ben rendelkezési állományba helyezték, nyugdíjazták. 1951-től a budapesti Egyetemi Könyvtár könyvtárosa, tudományos kutatója.

1956-ban részt vett a Petőfi Párt alapításában, a párt jelöltjeként Nagy Imre második kormányának államminisztere lett. November 4-én a kormányt képviselve "Magyarok" címmel egy nyilatkozatot adott ki, amelyben a megszálló szovjet hadsereggel és a Kádár-kormánnyal szemben passzív ellenállásra szólított fel. November 6-án tervet készített a "magyar kérdés kompromisszumos megoldására", melyben a Nagy Imre-kormány az ország semlegessége és a többpártrendszer visszaállítása mellet foglalt állást.

1957-ben emlékiratban foglalta össze a magyar forradalom tanulságait, ami megjelent a bécsi Die Presse-ben. Politikai tevékenységéért letartóztatták, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A börtönből 1963-ban amnesztia révén szabadult. Professzorságától megfosztották, 1971-től a KSH Könyvtárának tudományos munkatársaként dolgozott.

A 20. században a legnagyobb, nemzetközileg is elismert demokrata politikai gondolkodó volt. A kezdeti jogbölcseleti, közigazgatási írásait követően 1945 után megjelent tanulmányai máig fontos pillérei a legújabb kori magyar történeti-politikai gondolkodásnak. Ez a rövid periódus páratlan jelentőségét jelzi, Bibó későbbi szarkasztikus kérése: sírkövére majd ezt véssék:

"Élt 1945-től 1948-ig".

Bibó István sírja

Főbb kutatási területei: jogelmélet, nemzetközi jog, államelmélet, társadalomelmélet, politika elmélet, forradalmak, ideológiák, társadalmi értékrendszerek. Különösen a jognak a kényszerrel és a hatalommal való összefüggése, a nemzetközi szankciók, a nemzetközi jogerő és a nemzetközi bíráskodás problémája, az államhatalmak elválasztásának elmélete és a közép-kelet európai politikai fejlődés torzulásai foglalkoztatták.

Testületi tagságai:

• A Magyar Társadalomtudományi Társulat tagja (1935-1944) titkára (1942-1944)
• A Magyar Filozófiai társaság tagja (1938-1944)
• A Magyar Jogi Szemle társszerkesztője (1943-1944)
• A Társadalomtudományi Társaság tagja (1945-1949)
• Az MTA levelező tagja (1946-1949), tagságát 1989-ben visszaállították

Kitüntetések:

• Széchényi-díj (posztumusz) 1990.
• Magyar Örökség-díj (posztumusz) 1998.

Emlékezete, nevét viselő intézmények:

• Bostonban, 1980-ban Bibó-díjat alapítottak
• Nevét viseli Bibó István Szakkollégium, az ELTE jogász- és politológus szakkollégiuma, mely a rendszerváltás során a Fidesz alapításának helye,
• Kiskunhalason működő gimnázium,
• Hévízen alternatív gimnázium,
• Őr településen (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) általános iskola.
• 1996 óta működik a Bibó István Szellemi Műhely, amely életművének tárgyilagos feldolgozására, az életmű hazai és nemzetközi kontextusának feltárására és viszonyítására, a hazai eszmetörténet művelésére, valamint a demokratikus szocializációs minták meghonosítására törekszik.

Források:

• Magyar nagylexikon./[szakszerk. Bán András et al.]. - Budapest : Akadémiai Kiadó, 1. köt., A-Anc. - 1993. - p. 813-814.
• Nemzeti évfordulóink 2011 / [főszerk. Estók János]. - Budapest : Balassi Bálint Intézet, 2011. - p. 24.
• Révai új lexikona / [főszerk. Kollega Tarsoly István]. - Szekszárd : Babits, 3. köt., Bib-Bül. - 1998. - p. 9-12.
• Új magyar életrajzi lexikon / főszerk. Markó László ; mtársak Balázs-Arth Valéria [et al.]. - Budapest : Magyar Könyvklub, 1. köt., A-Cs. - 2001. - p.724-726.

Képek:
Bibó István Szellemi Műhely képarchívuma

Bibó István főbb művei

Bibó István fordításai

Interjúk

Levelezés

Róla szóló irodalom

Versek Bibó Istvánról

Konferenciák, rendezvények, pályázat, megemlékezések, kiállítások

Bibó István - díj

Szobor, portré

Linkajánló

Az anyaggyűjtés lezárva: 2011. augusztus